[rev_slider embertenyer]
” Ha a hős ott jár, ahol a madár se jár,akkor nem járhat máshol, mint saját magában, a saját testében, az elme és a lélek birodalmában” /Boldizsár Ildikó: Meseterápia/
gyermek előadás
Varázsmesét jártunk körbe. Közös történetet, melyben a hős saját személyiségét kutatja.
Az Ember tenyerében varázsmesénkben a fő célunk az volt, hogy saját mesei szimbólumrendszeren keresztül vigyük végig mesebeli hőseinket különös utakon, határokon át, átváltozásokkal teli ösvényeken,hogy aztán a saját magukban fellelt káosz renddé válhasson.
Tudatos kutatómunkát folytattunk az alkotókkal, ahol a szereplőknek saját hozott mesékkel kellett dolgozniuk, önmagukban végigjárva az adott hős figuráját, másrészt egymás meséjébe belebújva különböző szimbólumrendszereket teremteniük.
Előadásunk tehát egy kísérlet volt önmagunkon, kutatómunka, melynek során új mesét hoztunk létre a szereplőkkel való intenzíven vezetett próbafolyamat során. A próbafolyamat alatt a szereplők saját mozgásnyelvéből indultunk ki egyrészt, másfelől közös gyakorlatok során, a témában való keresgélés direkt feladataiban új formákkal is kísérleteztünk.
Az előadás szereplői kortárs táncosok, illetve olyan cirkuszi akrobaták és színészek, akik kortárs táncot, vagy egyéb táncnyelveket tanultak, vagy táncszínházi tapasztalattal rendelkeznek. Az előadás szereplői, , Zoletnik Szophie (akrobata), Kiss Geret (akrobata, színész), Vincze Márton (színész), Simor Ágnes (koreográfus, táncos), Pável Norbert (zenész- fuvola, szaxofon, hang, xilofon, csengettyűk, elektronika, ütősök). Az előadás a cirkusz, a színház, és a tánc mozgás kultúráját ötvözi.
Az Ember tenyerében című mesénkben egy erdőt építettünk fel saját testünkből a mese elején, melyhez a gúlaépítés formáját választottunk, kevertünk az akrobatikát és táncot. Az erdőből bontakozik ki a királyfi és az erdő állatainak a képe. A kialakított történetünk alapján a királyfi elveszti a vadat, elkeveredik az erdőben, végül elalszik. Ekkor ébred fel a háta mögül a tündérlány. A tündér keresztülugorja, hogy a patakhoz jusson, ahol egy társával együtt fürdik. A jelenet mozgásszínházi elemekből épült fel. A királyfi és egy tündérfiú a lányokat megleső jelenete vicces elemekre épül. Akrobatikát és zsonglőrködést egyaránt használtunk a Tündérek táncában. A történet során a királyfi és a tündér el kellett szakadjanak, hiszen külön világból valók, azonban a mese további része a királyfi tündérlányhoz vezető útjáról szól. A királyfi nem hagyományos herceg, a karakter formálásakor folyton játszottunk az átváltozásokkal így a dalia egyszerre bohókás, értetlen, vicces figura is sokszor. A kaland során várkastélyok bukkannak fel, találkozunk varázslóval, sárkánnyal, cápafogú élővárral. Használtunk kézbábokat, óriás maszkokat.
Tulajdonképpen az úgynevezett varázsmeséknek alapvető tulajdonságuk, és ilyen módon egyedülálló lehetőséget nyújtanak, hogy míg a gyermekek örömmel követik a hős útját, addig a felnőttek végigéljék a személyiségfejlődés fázisait, rátaláljanak saját elakadásaikra, és a mesék által új motivációkat nyerjenek.
Propp az orosz varázsmesék vizsgálata során felfedi ahogyan a hősök kiszakadnak eredeti létmódukból, többször is átesnek a halálon, hogy aztán hétszerte szebb alakban térjenek vissza, eljutva végül a tiszta tudásig.
A produkció egységes formanyelvű, sokszínű előadást eredményezett, mellyel 2012-ben megnyertük a KOMÉDIA ÉVE pályázat fődíját.
A produkció létrehozása a NEFMI kiemelt előadóművészeti támogatásával tudott megvalósulni.
Nagy sikerrel játszottuk több alkalommal az R33-ban, a 2012-es és 2013-as Ozora fesztiválon, a bikali Puchner birtokon, az Erzsébet téri Akvárium klub gyermekfesztiválján.
